HTC Desire HD teszt első rész: a kezdetek

Kezemben az eddigi legerősebb HTC, és íme a várva várt teszt. Mit tud egy ekkora készülék és vajon mit rejt a belseje? Nézzük meg.

Jelen teszt alanya a HTC Desire HD, mely egy saját célra vásárolt példány. Mivel a teszt hosszú, ezért két részletben publikálom.

Doboz, tartozékok, első benyomás

A gyári kártyafüggetlen készülék (mellesleg a magenta szolgáltatónál lett vásárolva) egy már szokásosnak mondható fehér téglaméretű dobozban érkezett. A gyári matricát feltépve szépen kicsúztatható a készülék a dobozból, majd a felső papírfedelet levéve kipakolhatjuk a készülék tartozékait: egy gyári HTC fülest, mely sajnos egy ilyen telefonnál csak az alsó kategóriát súrolja külcsínyben és tudásban is. Beszélgetésre viszont tökéletesen használható.

A füles mellett ott lapul egy hálózati töltő plusz egy microUSB adatkábel, melyet számítógéphez és töltéshez, valamint a töltőhöz is használnunk kell. Kis méretű hálózati töltővel állunk szemben, így bárhová magunkkal vihetjük és a külseje is esztétikus.

A telefonhoz kapunk egy 8GB-os Class 4-es szabványt támogató microSD memóriakártyát is. Sajnos ez is kevéske, elvártam volta minimum egy 16GB-os kártyát. A kártyán egyébként közel 3GB hely foglalt, ezt a beépített navigációs program térképei, hangjai, valamint a gyári alkalmazások és háttérképek teszik ki. Akinek nincs rájuk szüksége az törölje le nyugodtan. A készülék egyébként szépen eszi a 32GB-os kártyákat is, melyek ára még az egekben van, viszont egy 16 gigásat már 8000 forintért beszerezhetünk.

Maga a készülék hatalmas, a doboz fedelén látható ábra a valódi 1:1-es arányt mutatja, vásárlás előtt -ahol nem engedik kibontani a telefont- azon lehet méregetni hogy jó lesz e a méret. Ez ötletes dolog.

A készülék 4,3"-as képernyőt birtokol, mely természetesen kapacitív és multitouch képes. Könnyen és tisztán reagál az érintésekre, így nagyon könnyen vezérelhetjük vele az alkalmazásainkat. Az előlapon a kijelzőn kívül helyet kapott egy méretes hangszóró, melyen a telefonbeszélgetéseinket tudjuk lebonyolítani, valamint ezen a fémrácson találhatjuk még a fényérzékelőt, proximity szenzort, és az állapotjelző LED-et, mely töltéskor és új üzenet érkezésekor zölden, akkumulátor merüléskor pedig narancs színnel világít.

A készülék alján a szokásos Androidos vezérlőgombok láthatók, melyek érintőképesek, tehát nem fizikai gombokról van szó, mint az előd (Desire) esetében. Szerintem ez jobb, mivel a pornak nincs esélye bejutni a készülékházba. A gombok alatt pedig a készülék márkajelzése látható középre helyezve.

A telefon jobb oldalán üresség, míg a bal oldalon a hangerőszabályzó gomb kapott helyett. Alul a három és feles fejhallgató és a microUSB csatlakozó, fent a bekapcsoló gomb helyezkedik el.

Végére maradt a hátrész, melyen a 8 megapixeles kamera emelkedik ki (ezen is támaszkodik a telefon, érdemes puha ruhát alá tenni), mellette a duplaledes vaku (szép erős a fénye), és a hangszóró helyezkedik el, melyet egy vékonyka fémrács diszít. A hátsó hangszóró a HTC-khez "híven" még mindig ugyanaz a gyenge darab. Halk és sajnos közepes minőségben szól, egyszerűen túl lapos. (no majd a fülesben...)


Összeszerelés

Anyagminőségben verhetetlen, hiszen a telefon nagy részét alumíniumlemez borítja, mely elegáns külsőt ad a Desire HD-nek. Az akkumulátort baloldalon kell behelyezni, itt a fémlapot egy kis műanyag felület töri meg, mellyel az akkut rögzíthetjük.

Nem túl jó és nem szép megoldás, de ha egyszer betesszük a helyére az ott is marad. Ugyanez a műanyag illesztés kapott helyet az aló részen, mely levételével a SIM kártyát és a microSD-t cserélhetjük a készülék kikapcsolása nélkül. Megjegyezem még, hogy a vaku kerületét is műanyag réteg borítja, ez nagyon nem tetszik, de legalább nem mocorog.

Az alsó réteg (fém és műanyag) illesztése néhol nem az igazi, de jelen példányban egyáltalán nem zavaró, hiszen régebbi cikkünkben mutattunk pár gyatra illesztéssel megáldott Desire HD-t is.

Bekapcsolás

Az akkumulátort, valamint a további szükséges kellékeket beoperálva kapcsoljuk be a készüléket. Baromi szép látvány fogad minket, mely az előbb is említett 4,3 inches S-LCD képernyőnek köszönhető.

A képe nagyon szép, még egy AMOLED panel után is élvezhető, nem kell megijedni hogy rosszabb mint az. Energiafelhasználásban nyilván hátul kullog, hiszen folyadékkristályos mivolta lévén külön háttérvilágítással operál. Felbontása hozza a megszokott szintet, vagyis ez a készülék is megkapta a 800x400 pixeles felbontást, mely ekkora fizikai méreten is bőven elviselhető.

A színek megfelelők, az érintés kellemes és a készülék könnyen vezérelhető. A képernyőt egyébként egy erős plexi védi, mely erős, de azért vigyázzunk rá és ne nyomjuk meg erősen, erre a készülék védőfóliája is figyelmeztet minket. Fóliát nem vettem rá, mert szerintem felesleges, de egy finom puhább tokot mindenki vásároljon hozzá a teljes védelem érdekében.

Első indításkor egy-két percet várni kell, míg betölt a rendszer, mely egy Android 2.2-es (van már 2.2.1-es frissítés is), majd nekiállhatunk beállítani egy többlépcsős menetben az adatainkat és accountjainkat.

A telefonkönyvet és SMS-eket pár másodperc alatt átszívta egy Nokia E90-ről mindeféle beállítás és telepítés nélkül. Ez így a jó. Miután megadtuk a kellő beállításainkat, megkapjuk a gyönyőrű Sense felületet, melyen az eddig megszokott HTC-s elemek megtalálhatók, legyen az időjárás, flippes óra, névjegyzék, smsek, közeli helyek vagy bármi más, hiszen teljesen szabadon variálható a és pakolható, de erről majd később.

Hardver

A DHD egy igen erős újgenerációs processzort kapott, mely szerencsére már nem 65, hanem 45 nanométeres csíkszélességen dolgozza fel az adatokat. A CPU nem más, mint egy 1 GHz-es órajelen ketyegő Qualcomm Snapdragon QSD8255-ös chipset, melyben bizony van egy igen erős videóchip, mely az elődjéhez képest (Desire) 41 millió háromszöget és 235 millió pixelt tud megjeleníti, tehát közel kétszer annyit! Adatkommunikáció terén gond nélkül viszi a HSDPA alapú kapcsolatokat, az erős CPU mellé egyedülálló módon nem 512, hanem 768MB RAM-ot kapott, melyből bekapcsolás után közel 410 MB-ot fel lehet szabadítani, így bőven van hely a nagy méretű alkalmazások és játékok futtatására. A készülékben másfél giga tárolóhely kapott helyet, melyre microSD nélkül is jelentős appállományt telepíthetünk, így a kártyát használhatjuk a térképekhez, videókhoz és zenékhez is.

Mai szemmel nézve elvártam volna egy beépített 8-16GB méretű egységet, de ezt sajnos microSD formájában kell megvásárolnunk.

Pozitívum, hogy a készülék erős használat esetén sem melegszik, köszönhetően e kis csíkszélességű processzornak. Nagyon hosszú használat után enyhén langyos lehet az alsó műanyag fedél, valahol itt helyezkedhet el a CPU, ami tényleg nagyon takarékos. (az akkut sajnos a nagy képernyő eszi meg).

Adatkommunikáció

A DHD szinte minden elvárható kapcsolattípust megkapott, kezdve a Bluetooth 2.1-el, és az N-es szabványú WiFivel. Találunk benne egy gyors HSDPA modemet, mellyel akár 14,4 megabit sebességgel netezhetünk a mobilszolgáltatónk hálózatán. Egy csúcstelefonnál alapvető dolog a beépített GPS modul, mely könnyedén jelet fog és stabilan teszi a dolgát, bárhol is legyünk a szabad ég alatt.

Második részhez kattints ide!

Hozzászólások

Nagyon várom már a folytatást hisz ilyen készüléket készülök venni(s megválni a jó,öreg Omnia HD-től)néztem 1 rakás videót róla, olvastam hideget, meleget, de szerintem mérvadó lesz ez a teszt a vásárlás során(másik esélyes a galaxy S lenne)

ÜDV:Papa

Igyekszem folytatni, de annyit elmondhatok hogy inkább ezt vedd meg :)
Én is Omnia HD-ről váltottam és megérte, de még mennyire...

Szia!

Én is egy ilyen készülék vásárlását tervezem és lenne egy olyan kérdésem, hogy a képernyőre miért felesleges szerinted a védőfólia? Karcálló esetleg? Sajnos ilyen információt sehol sem találtam.

A válaszodat előre is köszi!

Szia!

Igen karcálló. Nem Gorilla, viszont biztos hogy nem plexi, hanem üveg mert
hidegben (sőt szobahőmérsékleten is) hideg a felülete. Tapasztalat alapján
mondom hogy nem kell rá fólia, elég egy puha tok is hozzá. Több embertől is
hallottam, hogy szépen ellenáll a karcolásoknak. Nagyon nem teszteltem
azért :)

Ettől függetlenül vehetsz rá fóliát, hiszen nem nagy tétel.

Kérném gyorsított eljárásban a teszt további részét:D:D:D:D...

Nem sokára jön haza az USÁ-bol egy barátom. És addig el kell döntenem, hogy Nexus S vagy Desire HD. Kb 15-20ezer a különbség. És kíváncsi vagyok érdemes-e a Nexusra költenem többet. Eddig úgy fest a dolog, hogy igen.

Rendben, még a héten befejezem.

Sziasztok. Nekem is omnia hd-m volt és karácsonyra vettem meg a desire hd-t.A tapasztalatom az,hogy rettentő gyors a gyári böngésző wifin villámsebes.A kijelző nem rossz az aksi elég gyenge.Ha használom(játék wifi videózás telefonálás)akkor 1 nap ami a samunál minimum 2 nap volt.Ezért a kijelző a hibás.Van benne jó is meg egy pár idétlen megoldás.Azért nem bántam meg.