Teszt: Samsung Galaxy Nexus – a nagyképű

Bevezető

Körülbelül egy hónappal ezelőtt vehettem a kezembe először a Google legújabb óriását (szó szerint), mely a tavalyi év utolsó negyedévében került piacra, és Galaxy Note mellett ez volt akkor az egyedüli HD képernyős okostelefon.
Régebben odáig voltam a különböző szoftverekkel, hangokkal és zenékkel teletömött készülékekért, melyeken a gyártó saját Launcher alkalmazása is futott ezáltal is egyedivé téve az adott készüléket.
Ez a Galaxy Nexus érkezésével teljesen megváltozott, hiszen az első kézhezvételtől számítva nagyon tetszik a gyári sallangmentes rendszer és kezelőfelület.

Sense ide, Touchwiz oda: a Galaxy Nexus stock romja egyszerűen imádnivaló, és természetesen gyors is. Elsőre természetesen szokatlan és sivár volt, de ez már elmúlt. A rendszer minden művelettel gyorsan végez, minden érintésre azonnal reagál. Nincs az a lag, mely a legtöbb Androidos telefonokon fellelhető.

Maga a készülék az első órákban elég hiányos érzeteket keltett bennem, hiszen hiányzik belőle az FM-rádió (de minek is ha nem hallgatom), és a memóriája sem bővíthető (de ott az USB hoszt támogatás), de ezek hiányával hamar kibékültem, ugyanis sokkal több pozitívum van eme készülékben, mint az a pár negatív tulajdonság. Nézzük meg hogy pontosan mit is érdemes szemügyre venni a Google harmadik okosmobiljában:


Külső

Sokan még most is viccelődnek a régi mobilok tégla méretével, csak azt nem vesszük észre hogy a mai készülékek ismét egyre jobban e tendencia felé kezdenek fordulni. Ez persze nem rossz, csak nem minden embernek van dömper keze, ellenben a legtöbben szeretik a nagy képernyőn mutogatni kedvenc képeiket és videóikat. A Galaxy Nexus is egy ilyen téglafon, de szerencsére pozitív értelemben. Nekem például egyáltalán nem baj ha egy mobil batári nagy, mivel a kezemben még így bőven elfér ez a készülék is. Ami kicsit visszataszít, az a vékonysága: ekkora méretnél nem tesz jót a túl vékony kialakítás, könnyen kicsúszik a kézből a mobil.

Szerencsére ezt ellensúlyozza a „banán” forma, mely könnyedén beleívelődik a kézbe, ezáltal biztos fogást lehet rajt találni. Vettem hozzá rögtön egy szilikon tokot, hogy ne essen bántódása, így ezzel a kis tokkal már pótolható a kellő vastagság. Igaz hogy egy nagy bumszli telefonnal állunk szemben, de bátran tegyünk rá egy tokot mert nem fog tőle nagyobbnak látszani. Természetesen a tokválasztásnál érdemes valóban vékony, de erős anyagút venni. Megismétlem: ne spóroljunk a kiegészítők árával, mindig a legerősebbet vegyük a készülékünk védelme érdekében!

A Nexus nem bővelkedik túl sok nyílással: alul megtalálható a fejhallgató kimenet és a microUSB csatlakozó, továbbá a mikrofon. Jobb oldalon a három dokkoló csati és a bekapcsoló/ébresztő gomb, a tetőn még egy mikrofon. Maradt még a bal oldal: itt csak a hangerő szabályozó gombokat találjuk.

Az előlapon a szokásos érzékelők és az előlapi kamera, a hátlapon pedig a vakuval ellátott 5 megapixeles érzékelő csücsül. Ugyanitt lentebb látható a monó hangszóró két kis nyílással.

Anyagminőségből még a műanyag burkolat ellenére is ötös: jóval könnyebb az iPhone-nál, így a nagy mérete ellenére sem húzza le az ember zsebét. Természetesen a műanyag burkolat nem ad akkora exkluzivitást mint egy Apple eszköz, de cserébe strapabíróbb és a cseréje olcsóbb. Továbbá leejtéskor is védettebb, mint például egy üveg burkolat (lásd iPhone 4S).

Belső

Ha már egyszer a Google saját készüléke, ezért érdemes bele olyan hardvert pakolni ami gyors és referenciaként szolgálhat más gyártó és fejlesztő számára. Ezen esetben egy elég ritka processzor került a Nexusba, pontosan egy dupla magos Texas Instruments OMAP 4460. Órajele 1.2 GHz, mely természetesen root ellenében felhúzható 1.5 GHz-re. Nem igazán nevezhető csúcsegységnek (van nála jobb is a piacon), azonban ha hozzávesszük a HD felbontású képernyőt: ez mellett nagyon szép teljesítménye van.

A CPU mellett természetesen a PowerVR SGX540 videógyorsító is helyett kapott 1GB rendszermemória társaságában, melynek foglaltsága a készülék bekapcsolásakor kb. 550MB.

Képernyő

Elérkeztünk a Nexus legjobban kívánt testrészéhez, a 4.65”-os „Retina felbontású” képernyőhöz. Felbontása még a mai napig kiemelkedő a többi okostelefon közül: képpontjainak száma 1280x720 pixel, típusa Super AMOLED Pentile.

A Pentile szóra sokan felkapják a fejüket, de most mondom hogy nem kell félni tőle. Készítettem róla egy nagy felbontású képet, mely ugyan nem mikroszkópikus felbontású, de jól ki lehet belőle venni a pixelek elhelyezkedését. Szabad szemmel nem érdemes keresni a Pentile negatívumait, hiszen nem látjuk. Innentől meg már teljesen mindegy hogy milyen típusú megjelenítőt fogunk a kezünkben.

Az AMOLED-nek persze megvannak a maga hátrányai, szürke árnyalatnál erősen sávosodik, valahol pedig sötétebbek a pixelek. Ha magasabb fényerőre vesszük, akkor máris eltűnik a zavaró csíktömeg. Ez a jelenség nem csak a Nexusnál, hanem az összes Samsung készüléknél tapasztalható és nem gyártási hiba (na jó, azért van olyan is).

A képernyő erős karcálló üvegfelületet kapott, mely ugyan nem Gorilla Glass de attól még tökéletesen véd a karcoktól. A Youtube-on rengeteg karctesztet megnéztem és szerencsére nincs mitől félni. Ezek mellett is javaslom a képernyővédő fólia beszerzését, hiszen a nem várt ütéstől és leejtéstől csakis ez védhet.

Sokan kérdezik, hogy az Android szoftveres gombjai miért foglalják egy kijelző alsó részét, és miért nem lehet azt eltüntetni a jobb élményért? Nos, ez korántsem kérdéses: valóban jobb lehet a hardveres billentyű, de szerintem az nem szép. Ez a megoldás sokkal esztétikusabb és kellemesebb, sőt a legtöbb alkalmazásnál a gombok teljesen eltűnnek (pl.: videó nézésekor). Léteznek már olyan főzött romok, melyeknél testre lehet szabni az alsó gombsávot. A szoftveres gombok ezért is jók, mert eggyel kevesebb hibalehetőséget ad a készülék életében.


Belsőről röviden

Nem szeretnék szót fecsérelni a szokásos alapszolgáltatásokra, ezért nagyon röviden leírom hogy milyen alkatrészek vannak még a telefonban:

- Bluetooth 3.0: gyors és szépen teszi a dolgát, minden kompatibilis eszközzel párosítható

- NFC: nem próbáltam még , de ki fogom (ezzel tudunk fájlokat küldeni, sőt boltban fizetni is)

- WiFi: internet mindenek felett. Támogatja az N-es verziót, így nincs ok panaszra az adatátvitelkor. Könnyedén talál jelet, és gyorsan kapcsolódik.

- GPS: a beépített barométer segítségével iszonyat gyorsan talál jelet, élmény vele a navigálás (Sygic legújabb verziójával tesztelve)

- Hangszóró: mind a külső, mind pedig a belső hangszóró kellő hangerővel és tisztán szól. Na, szóval nem egy HTC.

- Fizikai gombok: stabil, erős nyomógombok korrekt fogással. Könnyedén kezelhetőek.

- USB: a töltés lehet hálózaton és számítógépen keresztül is. 2-3 óra alatt feltölt, támogatja a külső merevlemezt és pendrive-ot is (sajnos még csak root-tal). Vettem hozzá egy OTG kábelt, valóban mindent szépen felismer: csak a mounthoz kell a root engedélyeztetés.

Kamera

Ismét csak egy 5 megapixeles fényleső került bele a készülékbe, de ez ne tántorítson el senkit a vásárlástól. A Nexus kamerája szép képeket készít, az alacsonyabb felbontásnak köszönhetően nagyon gyorsan. Nem kell ide sorozatfelvétel funkció, hiszen az exponáló gomb sorozatos megnyomásával rengeteg kép készíthető másodpercek alatt. Néha az autofókusz nem pontos, ezért érdemes több képet is lőni, ami ugyebár az előbbiek olvasása után nem lesz nehéz. Videófelvételben is remekel a készülék: a HD videó mellett támogatja a Full HD felvételt is, utóbbit csak 24fps-ben. HD-t 30fps-ben lehet rögzíteni.

Ez „csak” egy kis butítás, hiszen a Galaxy II-ből is el kell még adni jó párszázezer darabot a III-as megjelenéséig. De hát az igényes ember nem telefonnal készít profi fotókat és videókat, másra meg tökéletesen elég a Nexus kamerája. Most pedig érkezzenek a kamerával készített felvételek:


Akkumulátor

A Nexusban egy 1750 mAh-ás telep található, mely ugyan szépen hangzik, de a mobil hatalmas képernyője órák alatt gallyra teheti az akkut. Nálam elég vegyesen alakult a helyzet: kezdetben még az egy napot sem bírta ki, most már akár 5 napot is el tudok vele evezni. Átlagban 2 napot erősebb használattal kibír, de egy teljes napot mindenképp. Éjjelenként érdemes azért feltölteni, hiszen a mai akkumulátorok két évig simán bírják a terhelést. A telep cserélhető, így ha tönkremegy akkor könnyedén és olcsón cserélhető.

Rendszer

Ez az a készülék, melybe elsőként került bele a hivatalos Android 4.0 rendszer, mely fényévekkel rendezetebb és minőségibb benyomást kelt az elődjeinél. Az Ice Cream Sandwich egy stock verzió, tehát mindenféle sallangtól mentes alaprendszer, amit kedvünk szerint moddolhatunk. Szerencsére elértük azt az állapotot hogy a legtöbb ismert alkalmazás fut rajta, így nem kell aggódni hogy mikor felmegyünk a Google Play-re, nem tudjuk majd telepíteni kedvenc programunkat.

Ízelítőképpen az alábbi appokat teszteltem:

Viber, Angry Birds összes verzió, Skype, Sygic Navigator, X-Plore filmanager és társai, Taskman, Temple Run, Twitter, Facebook, Zseblámpa, Zedge, Android Weather, Battery

Teljesítmény tesztek:

Antutu: 4949 pont
Quadrant: 1907 pont
Nenamark 1: 48.6 fps
Nenamark 2: 24.6 fps

Összegzés

Elérkezett a harmadik Google mobil ideje, mely rengeteg opcióban múlta felül két elődjét. A kiváló képernyő és erős hardver egy kitűnő alapot nyújt a felhasználónak és egy fejlesztőnek egyaránt. A stock rom pedig csak hab a tortán. Plusz még megjegyzem, hogy Google telefon révén ide érkezik meg először minden rendszerfrissítés.

Pro:

- hatalmas és szép képernyő
- gyors működés
- gyors GPS jel
- műanyag létére is minőségi készülékház
- gyors kamera
- Android 4.0
- tiszta hangzás

Kontra:

- még mindig zavaróak az AMOLED hátrányai
- nincs FM rádió
- csak 16GB belső tár, mely nem bővíthető
- kis felbontású kamera

Ha valamit kihagytam volna, kérlek jelezzétek.